A Moszkva tér fölött, az Ostrom utcában, elitbe hajló kis galéria. A hangsúly azon van, hogy kicsi, bár kétség kívül a legtöbbet hozták ki az alig 20 nm-es helyből, a két picike "termet" nagy üvegfal választja le. Modern egyszerűségét nem csak a fehér falak és a nagy üvegfelületek erősítik, hanem minden apró részlet, az egyedi tervezésű pult, a rajta lebegő iMac és a Pointzero modern vonalvezetésű székei.
Decemberben egy tizenöt éves fiú, Alexandros Grigoropoulos halála nyomán heteken át tartó zavargások törtek ki Athéban majd átterjedtek Európa egyes nagyvárosaira is. A megoldást a politika a vízágyúkban találta meg (ismerős?), majd jöttek a helyi köztisztaságért felelős egyének, összetakarítottak mindent ... de az ellentétek ott maradtak, az online médiában teret találva maguknak.
És itt van egy kis előzetes(HQ) is, jó szórakozást! Én már nagyon várom!
Az idei Oscar egyik biztos befutója, a The Curious Case of Benjamin Button. A filmet 13 Oscar-díjra jelölték, a legjobb film, forgatókönyv, rendező, operatőr mellett a legjobb férfi főszereplő kategóriában is. A filmet rendezőként a zseniális David Fincher (Hetedik, Játsz/ma, Harcosok klubja ...) jegyzi és ez már eleve garancia egy sötét tónusú, dramaturgiailag tökéletesen megkomponált filmre. A főszerepet természetesen házi kedvencére Brad Pittre osztotta a mester, akiről egyszer azt nyilatkozta, hogy ha újból születne Ő Brad Pittként akarna újjá születni. Ezt teljesen meg tudom érteni, amikor a film vége felé Brad felbukkan kiszőkített hajjal, azzal a nőket elcsábító mosolyával, egy pillanatra azt hittem, hogy a Seven years in Tibet (1997) című film forgatásáról sétált át. Természetesen méltó társra találtak a női főszereplő, az oscar díjas Cate Blanchet személyében.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Felsőfokú Tipográfus Tanfolyamának végzős hallgatóinak záróvizsga kiállítására invitállak benneteket az egyetem Ponton Galériájába. A kiállítás már csak a héten, 2009. január 24-ig látható 12-18 óráig.
Kiállítók: Egervári Réka, Fignár Levente, Kele Károly, Kiss Sarolta, Lehoczky Attila, Maglóczki Zsuzsanna, Narr Vanessa Lenka, Nemes Anita, Pulz Gábor, Rákos Zsuzsa, Saródy Eszter.
Ha minden igaz, 2009 novemberében leszáll a Planet 51 nevű bolygón Capt. Charles "Chuck" Baker asztronauta. Az itt élő kis zöld lények folyamatosan attól paráztak, hogy egy idegen faj megszállja őket, erre félelmük beigazolódni látszik, mindaddig, amíg világossá nem válik, hogy Charles nem akarja lemészárolni őket, egyszerűen csak eltévedt az űrben és haza szeretne menni.
Kíváncsian várom, hogy a Pixar zsenijei mivel rukkolnak elő május 29-én. Új animációs egész estés mozijuk címe Up! És egyelőre annyit tudni róla, hogy egy 78 éves bácsiról, Carl Fredricksen-ről szól, aki lufikat köt a házához, hogy így utazza be a világot.
Szerintetek melyik utazás "nyer" majd?
A felkérésnek eleget téve a még 2008 decemberében látott Vízkereszt című előadást is górcső alá veszem. A darab egyik érdekessége, hogy Puskás Tamás újabb Shakespeare-rendezését a keszthelyi Festetics-kastélyból beköltöztették a Centrál Színházba (volt Vidám színpad).
Nem könnyű dolog, tudom én, érzem minden nap a bőrömön. Mégis, amikor ilyen nap van, mint ma is, legalább egy kicsit emelje fel mindenki a fejét! Hiszen már 1989 óta ünnep január 22-e, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát.
A Magyar Kultúra Napja alkalmat ad arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk hagyományainknak, nemzeti tudatunk erősítésének.
Országszerte számos művészeti és kulturális rendezvényt tartanak ezen a napon, de tudom, mivel holnap munkanap, ezért nem mindenki tud ma kiállításra, színházba, Filmszemlére menni, így csak annyit kérek tőletek, ma olvassatok el egy magyar verset, kezdjetek el egy rég halogatott könyvet egy magyar szerző tollából és hallgassatok minnél több jófajta magyar muzsikát.
Köszönet blog-társamnak http://budapestunderground.blog.hu/ a még tegnap éjjel megírt remek élménybeszámolóért, reméljük sok együttműködésünk lesz még. Olvassátok el nála, hogy hova menjetek a héten, hogy aztán nálam megbeszélhessük a látottakat, hallottakat!
... mondja a méltán híres sláger, és nekem is ezek a szavak jártak a fejemben, amikor a Ferenciek tere felé baktattam az esőben. Mozdulj! Oké, értem én, de egy színházban hogyan? Aztán a zenekar hamar fel is adta a leckét, no de nem ugrok ennyire előre.
Danny Boyle azóta tartozik személyes kedvenceim közé, hogy ’95-ben kapott némi pénzt a Shallow Grave (Sekély sírhant) című filmjére, és harminc nap alatt le is forgatta, majd ettől a kezdőlökéstől beindulva jött a Trainspotting (1996) és A part (2000), melyektől egyenes út vezetett a 28 nappal később (2002) és a Sunshine (Napfény) (2007) című mozikig. Aztán 2007-ben gondolt egy merészet, és elhatározta, hogy becserkészi a világ legnagyobb filmkészítő nemzetét, hogy egy mindenki számára érthető történetet meséltessen el velük.
Elkészítette tehát az Indiában játszódó, javarészt indiai színészeket felvonultató filmjét egy fiúról
A: He cheated
B: He’s lucky
C: He’s a genius
D: It is destiny
