Horrorfolyam 4. állomásához érkeztünk. Erre a vonatra tuti csak az ül fel, aki tudja mire vállalkozik, így nincs helye arról merengeni, hogy nem elég eredeti a történet, nem elég kidolgozottak a karakterek ... Miért is lenne? Adva van egy srác, aki megérzi a kaszás hideg lehelletét a tarkóján és még időben kimenekíti a barátait és még egy-két szerencsétlent. A halál pedig ezután egyesével, válogatott módszerekkel mégiscsak kicsinálja őket. Majd a csúcsponton azt hiszik megtörték a láncot, boldogan hátradőlnek és jöhet a mindent eldaráló kamion.

Ezekben a filmekben ne keressünk többet, csak azt, amit ő maga is nyújtani szándékozik. Vért, a "sose gondoltam volna, hogy így is meghalhat ember" érzéseket és sok, nagyon sok kacajt. Nincsenek karakterek, minek is, amikor azt várjuk percről percre, hogy mikor ömlik a képünkbe egyik-másik testrésze a soron következő delikvensnek. Nem kell őket megszeretni, nem is kell ismerni, céllal vannak, azért, hogy szórakoztassanak.

A negyedik rész mindehez még a 3D csodájával járul hozzá, hogy minél naturalisztikusabb legyen az élmény, amiért jöttünk. Nálam a Nascar-futam miatt külön plusz pont!

Bizton állíthatom, aki tudja mire ül be, nem fog csalódni, főleg, hogy a rendezői székben az a David R. Ellis ül, aki a második rész forgatását is vezényelte, Eric Bress agyszüleményei alapján. Bár itt jegyezném meg, a halálmódok korántsem sikerültek olyan ütősre, mint az előző próbálkozásukban. Mindegy. Így is hozta, amit kellett. Jöhet a következő.