Épp most értem a végére, sokadik, már nem is számolom hanyadik nekifutásra.
Mi is ez? Amerikai vígjátékszerű párkapcsolati kézikönyv nagy általánosságában férfinak nevezett lényekhez (igen, sztereotíp vagyok és szerintem csak a nőneműeknek készült). Annyi szálon fut a történet, hogy meg sem lehet számolni (oké, lehetne, de nem akarom) és annyi mindent, az összes még csak nem is kapcsolati, hanem az ahhoz vezető út problémáit szeretné kivesézni, hogy a két óra folyamán egyfelől halálra unom magam a kliséhalomtól, másrészt meg nem marad meg semmi konkrét.
Ő fog hívni, vagy kereshetem én? Miért nem hív? Tetszettem neki? Velem akarja leélni az életét? Hazudik nekem? Nem szeret, mert nem vesz el feleségül? Megcsal?
Az egyetlen dolgot, amiben igaza van a filmnek, azt a bevezetőben el is lövik: a kegyes hazugság. Amikor egy kislány haját huzogatják a suliban, az anyukája azzal nyugtatja, csak azért csinálják, mert tetszik nekik. Majd ezt folytatják a barátnők, ahelyett, hogy őszintén megmondanák: nem jössz be neki, hagyd.
Ami engem a legjobban dühített, hogy a film azt a benyomást igyekszik kelteni, mintha minden nő életcélja lenne, hogy kifogja A pasit, akihez aztán hozzámegy és boldogan él amíg meg nem hal, ráadásul az ehhez vezető út neurotikus örjöngéssel, önbizalomproblémákkal és bárgyú barátnői kegyes hazugságokkal van kikövezve! Kedves férfiak, nyugalom! Egyáltalán nem minden nő ilyen!
És ha ez még mind nem lenne elég, a kezdeti Hollywoodhoz képest őszinte bevállalást csak nyakonöntik egy nagy adag juharsziruppal és mindenki boldogan él, amíg a világ és még két nap, szép álmokat gyerekek! Szép keretet adnak így a filmnek, kezdték a kollektív hazugság felvállalásával és zárják ugyanazzal, hiszen nyugi, mindenki megleli a párját, aki nem, az is úgy boldog a bőrében ... "hányok az édestől".
Mégis mi a konklúzió, szerintem? Az, hogy még magunknak is tudunk meglepetést okozni, így fogadjuk el, hogy sosem fogjuk tudni mi jár a másik fejében, amikor azt érzed, ott a szikra, aztán mégsem jelentkezik napokig, majd amikor megunod és nem keresed, hirtelen eszébe jut, hogy a világon vagy. Nemre való tekintet nélkül csinálunk hülyeségeket, botladozunk, sőt, néha el is tévedünk a kapcsolati útvesztőkben, észre sem véve a lehetőséget, vagy félbehagyva, elbénázva a legjobb helyzeteket is. Mindez pedig csak egyet mutat, hogy hányféleképpen nem értjük egymást, hazudunk magunknak és ezáltal mindenkinek aki kapcsolatban áll velünk, még ha csak egy ital erejéig is ... sőt, talán akkor a leginkább.
A Nem kellesz eléggé bevételeredményeit egyértelműen a sztárparádé indokolja, mivel nagyjából minden karakter egyformán "fontos" a történet szempontjából, csak egy gyors felsorolást tennék Drew Barrymore haveri köréről: Jennifer Aniston, Jennifer Connelly, Ginnifer Goodwin, Scarlett Johansson, Ben Affleck, Justin Long, Kevin Connolly, Bradley Cooper, Alex Dodd, Brandon Keener és Kris Kristofferson.
