Amikor megvettük a jegyet két dolog jutott az eszembe. Egyfelől, hogy sose voltam még IMAX teremben és az biztosan mekkora jó dolog lesz már, másfelől pedig, hogy Tim Burton még egy ilyen általam nem preferált és agyonnyúzott történetből is valami lélegzetállítót fog elém tárni. No, lássuk mennyire voltam reális.

Nem, nem New York-ba kell jegyet foglalni. A Pastrami miatt elég elmenni Budapestre, közelebbről is a Lajos utca 93-99. sarki irodaépület alsó szintjéhez, a hét bármely napján reggel 8 óra és este 11 között. Itt jegyezném meg, hogy a 7 órási nyitás megváltoztatása érzékenyen érintett, így a lehetséges reggelizőhelyek listájáról ezt sajnos le kell húznunk.

Martin Scorsese egy zseni. A filmjei magukkal ragadóak, a szónak abban a sötét értelmében, ahol már az első percben érezzük, nincs menekvés, a történések sodra minket is elkapott és a stáblistáig nem is ereszt. Sőt. Még utána sem.

Kik ezek a fiúk? Hogy honnan indultak? Ahogy ők fogalmaznak törvénytelen bevándorlóként Barcelona utcáin voltak kénytelenek zenélni, hogy legalább enniük legyen mit. No azért annyira nem sajnáljuk őket, s, tekintve, hogy mára oda jutottak, hogy Európa legfelkapottabb szórakozóhelyein és a jelentősebb nemzetközi fesztiválok mindegyikén találkozhatunk velük, már több, mint 700 állomásos tour-on vannak így túl. Van ebben a zenében minden : ska ... rock ... roots-style funk ... reggae... cumbia ... hip-hop és az utcazenélés legnagyobb erénye, mindez olyan átütő elementáris erővel jön át, hogy beleremegett az A38 állóhajó ezen az estén.

Némi problémám adódott az utóbbi időben. Vagy rettenetes késésben indulunk munkába, vagy olyan korán beérünk, hogy még simán beleférne a jó kis Caffe cortado sőt, mellé még valami más is, reggeli gyanánt. Ma is így voltunk, már 7 órakor a Fő utcán süvítettünk (természetesen a megengedett maximális sebességet a látási viszonyoknak megfelelően mérsékelve :) és hiába tanakodtunk, hova is ülhetnénk be az eső elől egy jót beszélgetni és egy erős kávétól, teától felélénkülni, semmi nem jutott eszembe. Rémlett valami hely a Lánchíd környékén, de a szórólap már régen nincs meg, keresgélni nem volt kedvünk, így inkább bejöttem és nekiálltam gúglizni. A szórólapos hely csak a CaffeINN volt, az meg 8 előtt nem nyit ki, de van pár ötlet, amit szépen lassan ki fogunk próbálni. Ha ti előbb jártok valamelyikben, kérlek írjatok róla, közzé teszem, mindannyiunk okulására.

Nőknek bort ajánlani, főleg ha kezdő borosok és méginkább ha vörösről van szó, nagyon nehéz.

Először is ott a külcsíny:

"Legyen a nő a portugieser, legyen a férfi a kékfrankos, legyen rajtuk álarc és legyenek egy pár, és az álarc okán hívjuk őket Zorró házaspárnak, vagy inkább Zorróéknak. Így egyszerűen "Zorróék..."

Egy bor, ami így indít, tuti befutó, még akkor is, ha a cimkén azért még volna mit dolgozni.

Aztán ott a belbecs:

A Zorró házaspár férfi tagja barrikban érlelődött kékfrankos, női tagja ászokhordóban készült portugieser, a frigyet pedig egy cseppnyi blauburger kötötte meg. Könnyed illatában meggy és fahéj, kóstolva jó ivású, élénk savú, vidám bor. Egy működő házasság.

Aztán a név:

Jaj, hogy jegyezzem meg, melyik évjárat és mi az hogy pincészet és miért van annyi vörösük ... na ettől szoktam a falra mászni és inkább belinkelni, meg sms-ben elküldeni (melegebb éghajlatra :) meg hasonlók. De a nemférünkabőröndbe óta szerencsére egyre többen felismerik a fantázianevekben rejlő lehetőségeket, így itt sincs gond, egyből megjegyzi a csaj, Banderas-bor, hehehe.

És akkor a lényeg. Kívül-belül szép bor, nem találok rá jobb szavakat. Tüzes, fűszeres, már-már buja (na ugye, hogy a vörös is lehet nőcis, nem csak a rosé és a fehér), kimagaslóan jó bor ebben az árkategóriában.

Baráti születésnapozás, egyszerű, hétköznapi vörösbor, egy üveg ajándékba, egy meg nekünk, hogy végre én is megkóstoljam.

Vöröset nem szoktam "csak úgy". Ez nem olyas valami, mint fröccsnek a rosé, vagy egy leszaladok a pincébe mit hozzak - mindegy, fehéret. Ennek megfelelően vöröset kevesebbet is iszom, mivel jellemzően drágább és ritkább tételek vannak a pincében és azokat meg sajnálom kidugózni. Így aztán amikor ilyen eset van, azokat a tételeket keresem a bortársaság polcain, melyek méltán megkaphatnák a best buy logót, melyeknek ára nem riaszt el attól, hogy megvegyem, tartalma pedig attól, hogy felbontsam.

Hogy mit is várok egy olyan bortól, mint az ICZE? Könnyű, a nem "borosoknak" is élvezetet nyújtó fogyaszthatóságot, kellemes összhangot illat és íz között, és mindezt az agyamat nem terhelő egyszerűséggel.

Ennek a bornak 60%-a kékfrankos és merlot, de van benne zweigelt, cabernet franc, kadarka és cabernet sauvignon is.

Ahogy beleszagolok a pohárba, meg is csapja az orromat a sok gyümölcs, kissé a nagyi lekvárjára emlékeztető sűrűséggel, de mégis friss hatást keltőn. Van benne azért némi fűszer is, talán köménymag, de nem tolakodóan, így szépen kerekíti a bort, ami az ízében tovább folytatódik. A 13 %-os alkohol fűt rendesen, de szerencsére nem tolakodó. 

Csak ajánlani tudom, a bortársaság bevezető akciója alatt mindenképp vegyetek egy palackkal ... meg még eggyel ...

Szeretem Budapest egyes arcait, jótékony félhomályba burkolt érett bájait. De olyan képeket, pláne videót fellelni, mellyel nem csak giccses szépségét, de a mi mai Budánkat és Pestünket mutathatnám meg, eddig nem találtam. Kíváncsi vagyok, nektek tetszik e Budapest egy Canon 5D MKII lencséin keresztül.