HTML

Shutter Island - Viharsziget

2010.03.06. 21:15 linanagy

Martin Scorsese egy zseni. A filmjei magukkal ragadóak, a szónak abban a sötét értelmében, ahol már az első percben érezzük, nincs menekvés, a történések sodra minket is elkapott és a stáblistáig nem is ereszt. Sőt. Még utána sem.

A The Departed - A Tégla után egy újabb - immár negyedik - közös sikert tudhat ezzel maga mögött Scorsese és DiCaprio, aki mellett Mark Ruffalo, Ben Kingsley és Emily Mortimer látható a legfontosabb karakterekben. Az alaptörténet annak a Dennis Lehane-nek a regénye alapján készült (amint elolvastam lesz írás arról is), akinek az elmúlt évek két legjobban sikerült krimijét, a Gone Baby Gone - Hideg nyomont és a Mystic River - Titokzatos folyót köszönhetjük, valamint számos epizódot jegyez a The Wire - Drót című sorozatból is. Az Oscar-díjas rendező legújabb alkotása két amerikai rendőrbíró, Teddy Daniels és Chuck Aule története, akiket egy Massachusetts partjaitól távol fekvő, sivár szigetre rendelnek nyomozni. A szigeten egy erőd-szerű elmegyógyintézet áll beteg bűnözők számára, és innen szökik meg rejtélyes körülmények között egy gyilkosságért elítélt nő. De ez csak a kezdet, hiszen Scorsese jó szokásához híven nem elvett a könyvből, sokkal inkább hozzátett. A történet komor hangulatban hömpölyög, néha bevillan pár információ, mellyel a zseniális mester sejtetni engedi a végkifejletet, amelyen azért Teddy utolsó mondatával csak sikerül egy olyat csavarnia, hogy még egy héttel később is azt kérdezem a lezárásra gondolva, hogy akkor most mi van?! A zseniális díszletek (külön respekt Dante Ferretti-nek), a ragyogó színészi alakítások egész sora járul hozzá, hogy egy pillanatra se engedjen az első perctől mellkasunkra nehezedő nyomás. Mindezt a zseniális Scorsese zenével, sötét tónusokkal, dermesztő kamerabeállásokkal éri el ... mind olyan, mára klisévé vált eszköz, amit csak ők, a nagy öregek tudnak úgy használni, hogy ne röhögjük ki őket, sőt, mindez beleszögez a székbe és nem ereszt amíg a vihar el nem áll. Scorsese  Hitchcock előtti tisztelgése olyannyira tökéletesre sikerült, hogy bár még csak márciust írunk, de én már odaítélem neki az idei év legjobb filmje címet.

És itt a zenelista, annak aki szereti:

1.„Fog Tropes” – Orchestra of St. Lukes, conducted by John Adams
2.„Symphony No. 3: Passacaglia – Allegro Moderato” – National Polish Radio Symphony, conducted by Antonio Wit
3.„Music For Marcel Duchamp” – Philipp Vandré
4.„Hommage á John Cage” – Nam June Paik
5.„Lontano” – Wiener Philharmonic, conducted by Claudio Abbado
6.„Rothko Chapel 2” – U.C. Berkeley Chamber Chorus
7.„Cry” – Johnnie Ray
8.„On The Nature Of Daylight”– Max Richter
9.„Uaxuctum: The Legend Of The Mayan City Which They Themselves Destroyed For Religious Reasons – 3rd Movement” – Vienna Radio Symphony Orchestra, conducted by Peter Rundel
10.„Quartet For Strings And Piano In A Minor” – Prazak Quartet
11.„Christian Zeal And Activity” – The San Francisco Symphony, conducted by Edo de Waart
12.„Suite For Symphonic Strings: Nocturne” – The New Professionals Orchestra, conducted by Rebecca Miller
13.„Lizard Point” – Brian Eno
14.„Four Hymns: II For Cello And Double Bass” – Torleif Thedéen & Entcho Radoukanov
15.„Root Of An Unfocus” – Boris Berman
16.„Prelude – The Bay” – Ingram Marshall
17.„Wheel Of Fortune” – Kay Starr
18.„Tomorrow Night” – Lonnie Johnson

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://crab.blog.hu/api/trackback/id/tr731818972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása