Nőknek bort ajánlani, főleg ha kezdő borosok és méginkább ha vörösről van szó, nagyon nehéz.
Először is ott a külcsíny:
"Legyen a nő a portugieser, legyen a férfi a kékfrankos, legyen rajtuk álarc és legyenek egy pár, és az álarc okán hívjuk őket Zorró házaspárnak, vagy inkább Zorróéknak. Így egyszerűen "Zorróék..."
Egy bor, ami így indít, tuti befutó, még akkor is, ha a cimkén azért még volna mit dolgozni.
Aztán ott a belbecs:
A Zorró házaspár férfi tagja barrikban érlelődött kékfrankos, női tagja ászokhordóban készült portugieser, a frigyet pedig egy cseppnyi blauburger kötötte meg. Könnyed illatában meggy és fahéj, kóstolva jó ivású, élénk savú, vidám bor. Egy működő házasság.
Aztán a név:
Jaj, hogy jegyezzem meg, melyik évjárat és mi az hogy pincészet és miért van annyi vörösük ... na ettől szoktam a falra mászni és inkább belinkelni, meg sms-ben elküldeni (melegebb éghajlatra :) meg hasonlók. De a nemférünkabőröndbe óta szerencsére egyre többen felismerik a fantázianevekben rejlő lehetőségeket, így itt sincs gond, egyből megjegyzi a csaj, Banderas-bor, hehehe.
És akkor a lényeg. Kívül-belül szép bor, nem találok rá jobb szavakat. Tüzes, fűszeres, már-már buja (na ugye, hogy a vörös is lehet nőcis, nem csak a rosé és a fehér), kimagaslóan jó bor ebben az árkategóriában.
