It is destiny!
Danny Boyle azóta tartozik személyes kedvenceim közé, hogy ’95-ben kapott némi pénzt a Shallow Grave (Sekély sírhant) című filmjére, és harminc nap alatt le is forgatta, majd ettől a kezdőlökéstől beindulva jött a Trainspotting (1996) és A part (2000), melyektől egyenes út vezetett a 28 nappal később (2002) és a Sunshine (Napfény) (2007) című mozikig. Aztán 2007-ben gondolt egy merészet, és elhatározta, hogy becserkészi a világ legnagyobb filmkészítő nemzetét, hogy egy mindenki számára érthető történetet meséltessen el velük.
Elkészítette tehát az Indiában játszódó, javarészt indiai színészeket felvonultató filmjét egy fiúról
A: He cheated
B: He’s lucky
C: He’s a genius
A több szálon futó cselekmény olyan érett rendezéstechnikai ötlet és olyan tökéletesen kivitelezett, hogy elképzelni sem tudom, hogyan lehetett volna átadni ezt az így is 2 órányi történetfolyamot a tökéletes, sőt, megismételhetetlen hármas tagolódás nélkül. A film ritmusa kitűnő, (a Boyle filmjeire oly jellemző esztelen futásból most is kapunk bőven) így egy pillanatra sem ül le, ami többek között a minőségi zenei aláfestésnek is köszönhető. Itt szeretném megjegyezni, hogy senki ne ijedjen meg, a táncolásról-éneklésről híres Bollywoodra csak épphogy kikacsint Boyle.
Nemrégiben felvetődött már, hogy vajon melyik volt a tavalyi év legjobb filmje, és sokkoló bizonyossággal ki lehet jelenteni: a SLUMDOG MILLIONAIRE bőven túlszárnyalt mindent, amivel a 2008-as évben bombáztak minket a forgalmazók!
Sok helyen az év feel good filmjének nevezték a Slumdog Millionaire-t, én azonban ezzel nem értek egyet. A film egészen másfél óráig hihetetlenül reális marad, az indiai kíméletlen valóság jelenik meg a szemünk előtt, amitől fokozatosan távolodunk, végül pedig, ahogy az idősíkok összeérnek egy igazi mesébe csöppenünk.
Magasra tettem a mércét, kár lenne tagadnom. Pusztán ez lehet az oka, hogy nem tudok elsiklani olyan apróságok fölött, hogy a megszokott katartikus élmény elmaradt, annak ellenére, hogy rabul ejtett mind a helyszínválasztás, mind a történetfűzés, de valami mégis hiányzik, amitől zseniális lenne a végeredmény. A szereplők közül leginkább az a Dev Patel volt csalódás, aki már a Skins-ben bizonyított, itt és most azonban színészi teljesítménye nem volt.
Friss hírként érkezett, hogy megvannak a Best motion picture of the year, azaz az Oscar jelöltek listája és olyanok társaságában, mint a The Curious Case of Benjamin Button, Frost/Nixon, Milk, és The Reader a Slumdog Millionaire is a legjobb öt között van. Itt jegyezném meg, külön érdekesség képpen, hogy egyik jelöltet sem mutatták még be Magyarországon, milyen már!
