Amikor úgy egy héttel ezelőtt felfedeztem, hogy az Entheogenic fellép a Cökxpónban nagyon megörültem. Tudtam, hogy ezt a bulit nem szabad kihagyni. Gyorsan beizzítottam néhány embert. A jegyvásárlást egy "környékbeli" blogger (ablak11) gyorsan magára is vállalta. THC, akarom mondani THX.
Nem is tudom, hol kezdjek bele, mert az élmény szinte leírhatatlan. De ha már ezt a gagyi szóviccet elsütöttem a THC-val kapcsolatban, akkor induljunk innen. A parti előtt egy kedves barátommal éppen a drogokról beszélgettünk. Többek között arról, hogy mi számít drognak és mi nem, meg hogy vajon milyen szerepük van a partikon. Az Entheogenic zenéjét persze nem nehéz ezzel a témával összehozni, hiszen már a nevük is árulkodik (>>> olvass utána a wikin). Nos én ezen az estén "csak" kétféle drogot fogyasztottam: néhány üveg jóféle búzasört, no és persze az elmaradhatatlan kiskólát, természetesen szívószállal. Nem is volt szükség másfajta tudatmódosításra. A zene és a vetítés ugyanis hamar megtette a hatását. Az eleje nekem kicsit lassú volt (no de mit is várok, ha egy ilyen "koncertre" megyek), vagy egyszerűen csak kellett egy kis idő, hogy elkezdjen hatni az "enteogén", nem tudom. De tény, hogy eltelt negyed óra és már el is veszítettem a fonalat. Persze mindenre emlékszem, de mégis olyan mintha nem is lettem volna teljesen ébren. Kicsit úgy voltam vele, mint Neo a Mátrixban, amikor nem tudja, hogy ez most álom vagy valóság... Ahogy Morpheus mondja:
"Have you ever had a dream, Neo, that you were so sure was real? What if you were unable to wake from that dream? How would you know the difference between the dream world and the real world?"
No de ezt a mátrixos témát egy másik nagy kedvenc 1200 Micrograms már feldolgozta DMT című számában (>>> itt lehet meghallgatni, de szigorúan csak erős idegzetűeknek :)
Nem is beszéltem még a Cökiről, amit a belga barátom csak úgy emleget, hogy a "no shoes place". Eredetileg a ruhatárban a kabátoddal együtt a cipődet is le kellene adni, de gondolom túl hideg lehet a padló, így ehhez nem igazán ragaszkodnak a szervezők. Egyébként egy nagyon kellemes hely. Fent nyugis fetrengős kávézó, lent ugyanez csak koncerttel vagy éppen dj-vel kiegészítve. Nagy teremben bárpult és egy kis színpad, a kisterem pedig tulajdonképpen egy balettszoba. Ja és mindkettő tele szanaszét párnákkal, hogy az ember fia és lánya kényelmesen lepihenhessen a hétköznapi hajtás után. Főleg tavaly télen jártunk ide elég gyakran. Akkoriban is mindig sokan voltak, de most azán tényleg tele volt a hely. Ennyi embert talán a Zuboly és a Mezőn Túró Rév Szarvas koncertjén láttam itt utoljára kábé egy éve (na az is egy óriási buli volt :)
No de inkább vissza az Entheogenichez. Az éjfél körüli kezdés nem volt meglepő, és az sem hogy mindenféle felhajtás nélkül ment az egész, nem volt sztárolás, meg hiphiphurrá. A korábban fellépő dj után nemsokkal a srácok egyszerűen csak elindították a vetítést és a zenét. Arra viszont már kevésbé számítottam, hogy mindez egy majdnem négy órás félálomszerű utazást jelent majd számomra. Az egész szett gyönyörűen fel volt építve. Az elszállós-bealvós és a kicsit pörgősebb táncolós részek jól váltakoztak, és egy idő után szerencsére már a vetítés sem csak a szokásos milkdrop témákat dolgozta fel, hanem nagyon komoly, kifejezetten a zenéhez komponált képi világot hozott. Persze ez csak akkor számított, ha éppen nyitva volt a szemem. Amikor becsuktam, akkor csak sodródtam, a zenével együtt utaztam valami képzeletbeli tájon. Ezek után már kérdés sem merülhet fel, hogy miért is Entheogenic a formáció neve. Őszintén mondhatom, hogy szombat este totál betéptem, de a tudatmódosításhoz most nem volt szükségem másra, csak a zenére, és hogy ezt a zenét engedjem behatolni, mélyen a saját kis világomba.
Egy ilyen élmény után nehéz volt elindulni, még maradtam volna, csak feküdtem volna tovább a Cöki pincéjében. Persze azért hamar összeszedtem magam, és pár perc múlva már pozitív energiákkal telve sétálgattam hazafelé a hóesésben. Gyönyörű volt. Az Entheogenic zenéje pedig tovább szólt, most már belülről...
