Nem láttam a Da Vinci kódot, nem olvastam ezt az aktuális folytatásos bestsellert, mégis úgy gondoltam, nem lehet véletlen, hogy hosszú ideje vezeti az amerikai sikerlistákat. Így beültem egy pörgős akciófilmre, péntek estére pont jó lesz alapon.
Az első 10 perc után, még a csípős nachostól élénken, nem tudtam, hogy vajon csak elrontották a könyvet a feldolgozáskor, vagy tényleg ennyire nulla az egész, még annak fényében is, hogy a mérce igen alacsonyan volt - de ez még kalandfilmnek is rossz volt.
Már az is jelzésértékű lehetett volna, hogy az Angyalok és Démonok premierhétvégéinek bevétele jócskán elmaradt a sorozat első filmjének, A Da Vinci-kódnak a sikerétől, hiszen az három éve 77,1 milliós (16,4 milliárd forint) kasszával nyitott. A Ron Howard rendezte A Da Vinci-kód végül világszerte összesen 753 milliós (160 milliárd forint) bevétellel zárt, így nem is csoda, hogy a nyerő párosként, Tom Hanks oldalán visszatért. A reklámhadjáratnál most sokkal körültekintőbben jártak el, hogy elkerüljék a három évvel ezelőtti viták fellángolását, amikor A Da Vinci-kód állítólagos katolicizmusellenessége miatt vörös posztó lett a katolikus egyház szemében.
Akik olvasták-látták az első részt, már ismerősként köszönthetik Robert Langdon professzort (Tom Hanks), aki a katolikus egyház ellen irányuló illuminátus-összeesküvést igyekszik megakadályozni. A pápa halott, a négy, utódlásra kijelölt érseket elrabolták, és óránként egyet megölnek közülük, a lehető legfantáziátlanabb módokon, közben ketyeg a "bomba" a város alatt. Nagyjából ennyi a négy órányi rohangálás duplára pörgetve, s még így is unalmasan, sok ásítozós jelenettel és végig tudható, mindennapinak számító csavarnak nem nevezhető végkifejlettel. A szereplők unalmasak és színészi teljesítményük nincsen. Minden ismerősöm, aki olvasta a könyvet, azt mondta, hogy a szereplők sem külsőségekben, sem belső tulajdonságaikban nem jelentek meg a vásznon, a könyv jellemábárázolása elveszett valahol ... nagyon.
Hogy valami jót is írjak, a film eleje, az LHC-rel nagyon bejött! Nem tudom, nem tudhatom, mennyire valóságos és hiteles ez a rész, de a 27 km-es alagút, a protonnyalábok keringése, majd az ütköztetés számomra nagyon érdekes volt, egy darabka történelem, amit átélhetnénk, ha néha arra is odafigyelnének az emberek, ami éppen mellettük zajlik és nem csak a gallokat tanítanák történelemórán.
Róma és Vatikánváros pedig még mindig felkavaróan gyönyörű.
