Az idei szüreti sokadalom központi eleme a magyar borvidékek borainak kiállítása és vására volt. Ennek megfelelően bemutatásra került a szőlő feldolgozása és a mustnyerés hagyományos eszközökkel és módokon (taposás, csömöszölés, préselés). A kézművesek nemcsak termékeiket kínálták, de bepillantást engedtek mesterségükbe is. Táncegyüttesek és zenekarok léptek fel a rendezvény fesztiválszínpadán, mi Horvát Zoltán és tamburazenekarának előadásába és a sokac táncosok táncházába kapcsolódhattunk be.
Utunk során elsőnek egyből a sükösdi lakóház udvarán üzemelő Magyar Szikvíz Ipartestület mobil szikvíz-üzemébe botlottunk, ahol készségesen elmagyarázták nem csak a történelmi hátteret, de a működési elvet is. De a gyerekekről sem feletkeztek meg, ők ki is próbálhatták a szikvíz készítő gépet, amivel legalább olyan jól szórakoztak, mint a tanya melletti réten működő a Bábakukuccsal, a Körhintán és a Csúzlicsúzdán. Láttuk továbbá a hagyományos cigány mesterségeket bemutató kiállítást a horvátzsidányi pajtában, Sztajkó József bábjaiból, megcsodálhattuk hogyan készül a szappan és a csizma (Merczi Árpád). De volt itt jósnő, csontkovács a tápi ház udvarán, több helyen is játékudvarok, gyertyamártás, kürtőskalács, zsíros deszka, minden, mi szem-szájnak ingere. Mi az újnak számító kisvonatos körútról lemaradtunk, jövőre pótoljuk (ahogy a képeket is, otthon maradt a fotóapparát).
És mint szüreti sokadalomhoz dukál, voltak jófajta borok is. Mi Légli Géza kézműves borait kóstoltuk végig, még pult alól is kaptunk egy kis kóstolót a két napja palackba került ideiből.
