Aki hülye:
2008-ban a Coen tesókból duplázhattunk, hiszen a No Country for Old Men után november végén a Burn After Reading is a mozikba került. Nagy volt a várakozás, hogy a kegyetlen valóság után milyen művel rukkolnak elő. Teljesen érthető módon ismét a könnyedebb, kommersz szórakozás felé vették az irányt, bár az új film többszöri megnézése ajánlott, mert, ahogy Shrek mondaná, olyan, mint a hagyma. Nem, szamár, nem büdös, hanem réteges.
Először egy megcsalásos drámának gondolnánk, aztán újabb és újabb szereplők felbukkanásával komédiává alakul a történet, sőt, a labda a lecsapás pillanatában már inkább parodisztikusnak mondható. Az ironikusan bemutatásra kerülő egyéni sorsok gyorsan pörgő eseményei fergeteges komédiává szelidítik az első fél óra vontatottságát. Innentől már minden "kémfilmes" jegy eltúlzott, groteszk.
Érdekes rétege a filmnek, hogy Washingtonban játszódik, a főváros jellegzetességeit folyamatosan az arcunkba tolják a rendezők, az újkor elengedhetetlen vívmányaival egyetemben, melyeket eddig kategorikusan kerültek alkotásaikban. A felesleges emberáldozatokkal teli történetben folyamatosan jelen van az amerikai tudatlanság, arrogancia, minden, amiért egy egész világ gyűlöli Amerikát és amiért messiásvárássá fokozódott az elnökválasztás körüli közhangulat.
A szereplőgárda brillírozik a megszokottól eltérő alakításokkal, szinte mindenki idióta a filmben. Brad Pitt viszi a prímet, a konditerem tökhülye szerencsétlenjeként. George Clooney a film egyik legüdébb színfoltja, éktelen "Who are you?!" üvöltözése az egyik komikus csúcspontja a filmnek. Ráadásul Clooney és Pitt egyetlen közös jelenete emlékezetesebb, mint az egész Ocean"s-széria együttvéve. John Malkovich láthatóan lubickol a szebb napokat megélt CIA-s szerepében. Mindezt összegezve : ahogy ezt Coenéktől megszokhattuk, a forgatókönyv mellett a gondosan válogatott színészgárda jelenti a tökéletesség felé vivő utat.
Egy klasszikus mese, shakespeari félreértések vígjátéka, ahol végig drukkolunk, hogy derüljön ki az igazság, mindez a Coen-féle fekete humorral fűszerezve.
Szellemes, stílusosan levezényelt darab - igazi örömmozi rendezőnek, színésznek és nekünk, nézőknek egyaránt.
