Tisza cipő és Meggy Márka
Pár éve leszoktam a Liszt Ferenc térről. Mivel fiatalkoromban két saroknyira laktam, sokat múlattuk erre az időt, de a nosztalgia (eddig) nem volt elég. Az itt működő vendéglátóipari egységek a balatoni lehúzós korszakot idézik, mindegy, hogy mit, milyen minőségben és főleg mennyiért kínálnak. Jön a nép dögivel, főként fehér nadrágban és olyan affektáló beszédstílussal, hogy tősgyökeres pesti gyerekként egy szó nem sok, annyit nem értek, mondjuk, jobb is. És akkor nyílt egy új hely, üde színfoltot hozva a tér palettáján.
Szeretem a Menzát. Olyat próbáltak ki, ami itthon nem szokás. A régi pesti presszók hangulatát megtartva egy modern, párizsias kávézó-lounge-étterem Budapest egyik legfelkapottabb részén. Már az étterembe lépve megtapasztalhatjuk a múltidézés és a magas igények találkozását. A belső tér kialakítását lehet utálni és lehet imádni, egyet nem lehet, elmenni mellette. Akinek eddig mutattam, mindenki rajongott az apró részletekért: a narancsszínű cérnával varrott egyedi gyártású kanapék, a virágmintás kesztölci tapéta, a rézberakások, a kerekített sarkok, az olasz design székek és ruhafogasok, a barna-narancs színvilág, sőt, a vázából kikandikáló minigerberák is. A hely nagy része dohányzó, illetve a nyári időszakban a 33 kinti asztalt is elfoglalhatjuk egy kávé és cigaretta erejéig.
A Menzában mindenkit szívesen látnak, életkorra, öltözékre, anyanyelvre való tekintet nélkül, ami szintén nem szokványos hazai viszonylatban. Voltam itt már egy fárasztó munkanap után, színház előtt, szezonvégi kiárusítást követően rengeteg csomaggal, sőt német ismerőssel, aki végre maga rendelhetett, itt tartózkodása óta először. A kiszolgálás mindig a legmagasabb szintű. Már az ajtón belépve kedvesen megszólít egy pincér, majd a kívánságokat szem előtt tartva (nem szeretek az ajtó közelében ülni) egy megfelelő asztalt ajánl. Itt jegyezném meg, hogy még sosem foglaltam előre és bár mindig tele van az étterem, sosem kellett még várnom. Az étlapon a tradicionális ételek mellett azok mai köntösbe öltöztetett változatait is megtaláljuk, illetve válogathatunk Tóth Ferenc konyhafőnök kreációi közül is. Akárhogy is, mindenképpen jól döntünk, eddig minden tökéletes volt, mind íz, mind tálalás szempontjából (az egyediség a porcelán étkészleteken is nyomon követhető). Vannak fogások, melyek „Menza-klasszikusok” lettek, van akik csak azért jön, mert hallott a lángosba töltött csirkéről vagy a kecskesajtos körtés salátáról. Természetesen a borválaszték méltó kísérete az ételeknek, a legjobb pincészetek válogatott boraiból szemezgethetünk, bár azt meg kell jegyeznem, hogy az ételek korrekt ára után, némileg magasabb árfekvéssel találkozhatunk, amit ellensúlyozandó természetesen külföldi mintára van ház bora is. A pincér és felszolgálók is nagyon kedvesek, diszkréten, de végig figyelnek, mikor fogy el az italunk, esetleg kérünk-e még valamit és ez a kellemes hangulat akkor is marad, miután már csak a margaritát szürcsölgetve beszélgetünk. A számla a helyhez igazodva barna bőr tartóban érkezik, az étterem névjegyével valamint a mosolygásra okot adó tejkaramellával. Aki sűrűn fizet kártyával, mint mi, annak biztosan nem elhanyagolható szempont, hogy a kártyát nem viszik el, a terminállal jön a pincér és előttünk húzza le a borravalóval jócskán megemelt összeget. Megérdemlik.
Radványi Roland üzletvezető egy éve átigazolt a Klassz nevű étteremhez. Hamarosan megnézem azt is, kíváncsi vagyok, az elmúlt egy évben sikerült-e megvalósítania elképzeléseit az ismerkedős-találkahely-étteremről. Azt tudom, hogy elveihez hű maradt, így nem lehet asztalt foglalni, nincsenek kiváltságosak, ez is egy "kasztmentes" étterem.
