Sástó-Mátrafüred-Sástó-Parádfürdő-Ilona-völgyi vízesés-Parádfürdő- Recsk
Samu, vizestál, hám, futtatópóráz, szállítódoboz, fényképezőgépek, vizek, tarisznya, túrabakancs ... minden megvan, indulhatunk a Mátrába.
A Mátra rendkívül népszerű idegenforgalmi célpont. Itt van a parádsasvári üveggyár, a parádfürdői kocsimúzeum, lóistálló, a Károlyi-kastély, amely volt már gyermeküdülő, gyógyfürdő és most az egyik legszebb ötcsillagos szállodák egyike üzemel benne.
Mi Mátrafüredről egyenesen a Sástó felé vettük az irányt, és még a Kékes-futás kezdete előtt megindultunk a sárga sáv jelzésen a Muzsla-tető felé, útba ejtve a 476 méteren lévő Rákóczi-forrást, ami nevét, II. Rákóczi Ferencrõl kapta, és érdekessége, hogy a forráshoz emelt kőemléket, 1929-ben egy kurucokat ábrázoló domborművel ékesítették. A Muzsla kilátójából csináltunk egy fényképet az idő közben a Kékes irányába megindult futókról, egyszer ezt is ki kell próbálni, bár a bokám nem nagy híve az aszfalton futásnak.
Az út lejtése egyenletes, játszi könnyedséggel értünk le Füredre, ahol ittunk egy kávét, és megindultunk egy kis lépcsős útszakaszon toronyiránt, a forrástól lejövő sárga kör jelzésen. Mindössze 20 perc és már fel is értünk, kellemes bemelegítés volt.
A Sástónál most kimaradt az adrealinpark, de csak ajánlani tudom mindenkinek, az én személyes kedvencem az erdei kalandpark a függőhidakkal és a kőbánya fölött oda-vissza 230-230 méter hosszan átívelő Canopy (alpesi csúszda). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szakadék két szélén lévő indítótornyok magasából lépünk ki és siklunk át egy kb. 30 m magas drótkötélen a szakadék fölött, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Mátrára, Sástóra, Gyöngyös városára, a környező falvakra. Persze vannak ennél kevésbé hajmeresztő dolgok is, mint a vár oldalába telepített mászófal, ezt mindenképpen ki kell próbálni, ha arra jártok.
A Sástó régen esővíz által táplált lápos mocsaras tavak voltak, amelyeket 1960 körül kezdtek üdülőhellyé alakítani, elsőként az idők alatt feltöltődő medreket kitisztították és egybe nyitották. Az 520 méter magasan elhelyezkedő tó az ország legmagasabban fekvő tava. Átlagos mélysége 1 méter, így kiváló csónakázó- és horgászhely. Sajnos, a terület erős átépítése miatt a régebben itt honos életközösségek jórésze sérült, vagy teljesen eltűnt a környékről. Sástón található az egyik legszebb panorámát nyújtó kilátó is, amit egy fúrótoronyból alakítottak ki. A torony 50 méter magas , így csak azoknak ajánlom a sokszáz lépcső megmászását, akik bírják szeles időjárásban a nagy kilengéseket, de a látvány megéri, az egész Mátrára gyönyörű kilátás nyílik innen. Miután Samu biztosított minket vadászkutya voltáról és egy vadkacsa után vetette magát, úgy gondoltuk jobb, ha indulunk tovább, hosszú út áll még előttünk.
Parádfürdő felé vettük az irányt, ugyanis az Ilona-völgy itt kezdődik, és meglehetősen egyenesen húzódik kb.
.jpg)
A mostani, száraz időjárás nem kedvez a vízesésnek sem, igyekeztünk használható képeket készíteni, de nagyobb vízhozam esetén biztosan sokkal látványosabb. Felfelé sétálva többek útját keresztezzük, miután nem haladhattunk tovább a patakmederben, illetve a réteken. Utitársaink visszafordultak, de én nem szeretek ugyanazon az úton menni, ígyelőször megnéztük a vízesés gyűjtőmedrét, ahonnét egyszerűbbnek tűnt a sziklán felmászva a visszaút, mint a vizes kavicsokon egyensúlyozva.
A Mátra erdős táj, változatos erdőtársulásokkal. Legjellemzőbbek a cseres-tölgyesek, melyeket északon 550 m, délen 650 m magasság körül gyertyános-tölgyes, majd bükkös váltja fel. Ezek az erdőtársulások sok ritka növényfajnak adnak élőhelyet. Itt él a piros virágú, tüske nélküli havasi vagy bérci rózsa (Rosa pendulina), a pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillare), a poloskavész (Cimicifuga europaea), a kék virágú, nyáron nyíló havasi iszalag (Clematis alpina), a köves helyeken jellemző erdei holdviola (Lunaria rediviva), a hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris). Több védett páfrányfaj is él itt, a szoros vesepáfrány (Polystichum braunii), a karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), és a hazánk területén csak itt élő havasi szirti páfrány (Woodsia alpina). De itt él a lila csenkesz (Festuca amethystina) is, melynek legközelebbi élőhelye a Budai-hegység, itt az Északi-középhegységben másutt nem is található. A sziklákon a Parmelia conspersa nevű zuzmó az úttörő növény. A sziklák repedéseiben az áttelelő levélzetű, alig 10 cm-es északi fodorka (Asplenium septentrionale), a szürke levelű, fehér vagy rózsaszínes pártájú, 30 cm körüli magasságú fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) és a varjúhájfajok telepednek meg. A Mátrában csak a Gazos-kő sziklafalán fordul elő az alacsony termetű sziklai ternye (Alyssum saxatile). A vékony termőtalajú andezitsziklákon nyílt sziklagyep alakul ki, a vastagodó talajon fokozatosan záródó sziklagyep nő a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica) és a magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra) állományaival. A sziklagyep-társulások gyöngyvesszős cserjésekkel szomszédosak. A névadó növény, a szirti gyöngyvessző (Spiraea media) egy méter magas, nehezen áthatolható bozótokat alkot, melyben a mátrai madárbirs (Cotoneaster matrensis) is otthonos. A Mátra fajgazdag hegyi rétjein fordul elő többek között a kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe), a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans), és a gömböskosbor (Traunsteinera globosa). A vizes, nedves helyeken különlegesség a hegyi perje (Poa remota), amelynek valamennyi hazai előfordulási helye a Kékes tömbjének északi lábánál található. Tavaszi időszakban vízzel borított cseres-tölgyesben a kockás liliom (Fritillaria meleagris) él egyetlen mátrai élőhelyén.
Miután a visszautat az erdő emberek által kevésbé látogatott részén tettük, így sokkal kellemesebben telt a séta, sokat fényképeztünk, és hallgattuk az erdő csendjét. Megvallom, kellemesen elfáradtunk, jó volt elmerengeni a visszavezető úton, melyet a Károlyi Mihály által telepített fasor hűvös lombjai szegélyeznek.
Az erdő szépsége, nyugodtsága után, nem sok kedvünk volt a civilizációhoz, de az éhségünk erősebbenk bizonyult, így egy kellemesnek ígérkező, közvetlenül a főút melletti kis éttermet, a Gesztenyést választottuk, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. A választék nem nagy, így aranyló házi húslevest és mátrai borzast kértünk. Mind az adagok, mind a minőség teljesen korrekt volt, a személyzet kedves, és segítőkész, az árak pedig nagyon alacsonyak, szinte nem is akartunk hinni a szemünknek, annyira. Miután kellemesen megpihentünk, úgy döntöttünk, a Mátra másik híres fasorát is utunkba ejtve vesszük haza az irányt, így a volt recski munkatábor helyén lévő nemzeti emlékparkhoz a védett gesztenyefasorral szegélyezett úton érkeztünk. A természet szépségein és a történelem viharain elgondolkodva végül csendben hazagurultunk, mindösszesen egy bő óra alatt. Szép kirándulás volt, csak ajánlani tudom!
