A gyorséttermekről nincs jó véleményem. Ellenben sokszor előfordul velem is, hogy nem érek rá egy másfél órás éttermi ebédre, pláne vacsorára, de minőségi, friss alapanyagokból készült ételre vágyom egy rohanó nap után. Erre kínál tökéletes alternatívát a város szívében, a Bécsi utca 5 szám alatt a Vapiano.
A Vapianoban minden a minőségről szól. Belépve egyből bájosan fogadnak a lányok, egy mágneskártyát adva a kezembe, hogy arra gyűjtsem a fogyasztásomat és a bankkártyával csak a végén kelljen bajlódnom. Hogy a választást minnél jobban megkönnyítsék és ne a nyakunkat kitörve kelljen választani a pult fölötti táblákon tornyosodó összevisszaságból, mint a többi gyors-láncnál, a szórólapok egyben menüként is funkcionálnak, a pultoknak megfelelően csoportosítva az ételeket : előétel, tészta, pizza. Én tésztát választok, így abba sorba állok be, röpke 2 perc alatt sorra is kerülök. A szakácsomról nem tudok kifejezőbbet mondani annál, hogy tutira nem vennék fel másik gyorskajáldába, igazi egyéniség, örülök, hogy hozzá kerültem. A kis papíromról izgatottan rendelem a tejszínes spenótos királyrákomat, 
mire jön a kérdés, milyen tésztával és maga mögé mutat . Én pedig csak ámulok, mintha meseországban lennék : kilenc féle tészta sorakozik - közülük kettő teljes kiőrlésű - németes precizitással a polcokon, és én bármelyiket kérhetem.
Végül a tagliatelle mellett döntök, s már kerül is a dobozból a forró vízbe a tészta, miközben a nagy öntöttvas wok-ban művészi módon készül a királyrákom, néhány friss és ropogós spenótlevél és sűrű tejszín kíséretében. Természetesen jön a kérdés, kérek e chillit, fokhagymát - naná, hogy igen! Ami a leghihetetlenebb, hogy mire összefőnek a wok-ban az ízek, el is készül a tésztám. Ahogy megtudtam ez azért van, mert helyben készítik, így nincs ideje kiszáradni, sokkal hamarabb fő ki, mint bolti társai. Végül az egészet szépen összeforgatja, és egy egyedi porcelántálra csúsztatja. Megkérdezi kérek e parmezánt, melynek illata már az étterembe lépve is elcsábított, szerencsére ez látszik rajtam, így szépen megpúpozza a kanalat, mielőtt a tészta tetejére szórná a sajtot. Már csak le kell húznom a kártyát és mehetek asztal-vadászatra.
A berendezés nagyon funkcionális, mégis melegséget kölcsönöznek az antik tölgyből készült egyszerű vonalú bútorok és a rengeteg fűszernövény, az évszázados olajfák árnyékában. A pizza természetesen hosszabb időt vesz igénybe, így kapunk, mint pár perccel később kiderül, szörnyű hangon csipogó rezgő valamit, hogy tudjuk, mikor készült el. A tészta tökéletesen vékony, az alja nem lisztes, a csípős kolbász és a zöldségek aránya pazar, már az illata is mennyei. Még a külön kis szigeten található pulthoz sietünk, eg
y üveg olasz borért és ehetünk is. A tészta állaga tökéletes, az elsőre kis adagnak tűnő pasta a végén majdnem kifog rajtam. Nagyon kellemes ízek, főleg, ha még azt is hozzá vesszük, hogy alig 3 perc alatt készült el. A pizza pont olyan, amilyennek lennie kell, nekem mondjuk még egy kis fűszert elbírt volna, de az asztalon zöldellő bazsalikomot egy kicsit megtépázva máris jobb lett. Mivel ilyen enteriőrben szívesen múlattuk mozi előtt az időt, még két kávéval frissítettünk magunkon és egy pohárnyi tiramisút kanalazva kimondtuk, szeretjük a gyorséttermet, ha az egyenlő a Vapiano-val.
