Well, when the president does it that means that it is not illegal.
Richard M. Nixon amerikai elnök kényszerű lemondása után három évig visszavonultan élt San Clemente-i villájában. 1977 nyarán David Frost ausztrál televíziós riporternek hosszabb interjút adott elnöki tevékenységéről, a hatalom gyakorlásáról és végül a Watergate-ügyről. Ezt a riportot drámába sűrítette Peter Morgan brit drámaíró, aki az Universal megbízásából a forgatókönyvet is elkészítette. Morgan színművét évekig az a két színész alakította angliai színpadokon, aki a filmben is eljátssza David Frost és Nixon szerepét: Michael Sheen, illetve Frank Langella.
Este, az MR2 jóvoltából még a hazai premier előtt , szinte vibrált a levegő a moziteremben, úgy érezhettük, mintha tényleg az eredeti interjú kulisszái mögé látnánk be. Ez egy nehéz műfaj. Eleve a film a filmben nagy falat, de egy ennyire statikus dolog, mint az interjú a filmben, szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. És mégis, tökéletesen sikerül lekötni a figyelmet a 122 perc alatt. Morgan kiváló érzékkel egészíti ki az eredeti riport szövegét a forgatás létrejöttének, a segítők kiválasztásának szakmai és anyagi problémáinak bemutatásával, a szereplők jellemvonásainak mélyére láthatunk, mire elérünk a történelmi jelentőségű utolsó forgatási napig.
Kíméletlen a film, nem csak Nixonnal, de Frosttal is. Őszintén bemutatja az angol showman hozzáállásbeli problémáit, hogy mennyire nem volt felkészülve sem mentálisan, sem tudásban egy olyan nagyformátumú emberrel való beszélgetésre, mint Nixon. És a közelképek, a kivételesen jó vágás, a dramaturgiailag tökéletes helyekre beszúrt "visszaemlékezések" igazi drámaiságot kölcsönöznek a filmnek.
A remekül megírt forgatókönyv és az összeszokott színészpáros magával ragadó alakítása révén nem csak a Watergate kerül felszínre, jóval több annál, a média és a hatalmon lévők morális problémáinak árnyalt képén is sokáig gondolkozhat még a székbe szögezett néző.
