One (two) shot zseni?
Indítsunk a címmel. Tudom, hogy vannak emberek, akik ezért kapják a fizetésüket, mégis úgy érzem, a kevesebb néha tényleg több. Ebben az esetben lehett volna hagyni az eredeti címet, több okból is. Először is a célközönség remélhetőleg pontosan érti, sőt, esetleg használja is ezt a kifejezést, akárcsak a cool és flash és hasonló szavakat, melyekkel sikeresen csökkentjük magyar nyelvi szókincsünket, de ezt most hagyjuk, ez egy másik bejegyzés. Ráadásul a film elején szépen el is magyarázza J. Quid, hogy mitől is rocknrolla ő.
Guy Ritchie fiú nem egy rocknrolla az tuti. Hogy Quid boncolgatásait átmentsem, vannak, akik azért lépnek be hollywood kapuján, mert jó írók, van aki jó rendező, van aki jó életművész, s aki mindezt együtt akarja, na ő az igazi rocknrolla. Ritchie sajnos már (még?) nem tartozik közéjük és ez nagy kár. Mi a bajom? Talán, hogy A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső óriásit ütött, utánna olyan jó volt újra a Blöffben és most ... már unalmas, saját epigonjává vált 10 év elteltével. Persze díjazom a jó öreg karaktereket és a humort, de semmiképpen sem hinném, hogy egy évtizeddel ezelőtti filmet fele olyan jól leforgatni bravúr lenne. Így aztán nem írhatom, amit sokan várnak, hogy a jó öreg recept szerint készült, melyben ismerősként köszöntjük a kispályás gengsztereket, a gátlástalan maffiózót, az orosz milliárdost, a drogosokat és persze a rocknrollát, aki meghalt és mégis körülötte forog a 114 percnyi rohanás, és visszatérésével végleg mindent a feje tetejére állít.
Mondhatnám, de nem tehetem.
Mert a film művészet, alkotás, lélekből születő gyermek. És most Ritchie nem alkotott, nem pattant ki belőle egy utánozhatatlan csoda, csak hozza a kötelezőt. És mivel mindenkit magához mérünk, ez fiam, magától csak egy harmatgyenge közepes, ahogy a matektanárunk, István bá mondta az elemiben mindig.
Persze rengeteg minden segíti a történetet, a rendezést. Először is ott a tökéletes zenei aláfestés (Subway) amit még mindig nem tud azzal a könnyedséggel és ezáltal természetességgel használni, hogy a film részévé váljon a dallam, így egyre-másra eltereli a filmről a figyelmemet és nem kiegészíti, sőt erősíti azt. De már sokkal jobb, mint eddig!
A másik természetesen az egyéni színészi teljesítmények. Mert a két tánc-jelenet, a vége főcím alatti hideg-meleg zuhany és Thandie Newton nézése, amikor azt "mondja", na gyere te pöcs, táncoljunk, fenomenális! Volt jó szexjelenet-vágás is (repülőút, rémlik?) és nagy röhögések, mulatságos üldözés és a jól megszokott mikor derül már ki geg.
Szép volt, jó volt, ennyi. Ezzel nem aratott sem osztatlan sikert, sem örök babérkoszorút. És ami a legjobban bánt, hogy ha jól tudom trilógiának tervezi a művet. Csak remélni merem, hogy több erő jut a következő részekre, ajánlanék egy jó kis feltöltődést nagy berúgásokkal a srácnak, mert sorozatként ezt nem esszük meg, másodszorra ennyivel már nem érem be, hogy a harmadikról már ne is beszéljünk! Persze Gerardot (OneTwo) várom vissza, Mark Strong (Archie) karaktere sokkal többet hordoz ennél, Toby Kebbell testét pedig szívesen nézegetem legközelebb is.
No igen, a nők buknak a Rocknrolla-ra!
