Feldmár András tavalyi három előadása az alapja legújabb kötetének, melyeknek ihletője Petőfi egyik legismertebb verse:
Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.
Mivel az ilyen típusú könyvekből szeretek szemezgetni, egy-egy mondatán elgondolkodni: ez nekem mit is mond, én hogyan éltem meg ezt a saját életemben, mit tettem, mit tennék most máshogy ... ezért viszonylag sokáig - az oldalszámokat tekintve legalább is - hordtam magammal, így elég sok külső véleménnyel találkoztam, melyek közül volt egy igen markáns "vonal", miszerint helyes kis könyvecske ez, könnyű gondolatokkal, olyanokkal, amiket bárki leírhatott volna; evidenciák, olcsó történetek olcsó tanulságokkal. Érdekes, hogy az embereknek egy nagy csoportja így vélekedik. Én úgy tapasztaltam, hogy már az is hihetetlen nagy dolog és a lelki fejlődés egy igen fontos lépcsőfoka, ha valaki ezekre a külső szemlélő által megfogalmazott gondolatokra egyáltalán ráérez, hogy úgy mondjam, megérinti a saját életében, nem általánosságként értelmezi, és tovasiklik, hanem élénken az életének abban a pillanatában gondolkodásra készteti. Hiszen mennyien vannak körülöttünk akik még mindig nem értik, mi a gond a párkapcsolataikban és szállnak egyikről a másikra, semmit nem változva, változtatva, alakulva, értelmüket a problémára rá nem nyitva. Ehhez képest, ha már valaki elolvas egy könyvet, meghallgat egy rádióműsort, felismeri, hogy baj van és ezzel kezdeni kell valamit. Tudom én, hogy olyan témát boncolgat a maga sajátos stílusával a szerző, amely minden embert érint, és bizony kimondja azokat a dolgokat is, amiket nem szeretünk hallani. Pedig ez a szint még mindig hol van attól, hogy önmagától megfogalmazzon valaki egy olyan alap gondolatot például, hogy:
szeretet nem más, mint a másik ember másságának teljes elfogadása és a valódi párbeszéd
És akkor ez még mindig csak egyetlen gondolat, nem egy életmű állomásának egy mondata, nem épül bele szervesen egy sajátos gondolatvilágba, nem szövik át az adott ember tapasztalati történetei. S főleg nem a megvalósulás maga, csak egy újabb, fontos állomás. Így aztán én ajánlom mindenkinek, kétkedőknek, leginkább az önmagukat ennél önállóbb gondolkodónak tartóknak, hogy bátran olvassák nyitott szívvel és lélekkel ezt a kis kötetnyivé zanzásított gondolatfüzért olyan fontos gondolatokról, mint:
Ha a szeretet önkényes rabszolgaság, hogyan lehet szabadon szeretni?
A szex, a latin sexus a seco szóból ered, ami azt jelenti, hogy elvágni vagy elválasztani, vajon miért nem beszélünk akkor nexről is, ami a nexus, nectere szavak gyümölcse lehetne, hiszen ez utóbbi jelenti azt, hogy összekötni.
Az ember életében a szeretet a fontosabb, mint maga az élet, azonban a szabadság még ennél is fontosabb.
A kérdés viszont az, hogy létezhet-e a kettő együtt? Vagy talán a szabadságunkkal fizetünk azért, hogy ne legyünk egyedül?
Inkább szenvedek, hogy értelmet tudjak adni a szenvedésemnek, minthogy elveszítsem, azt az örömöt, amit az értelemadás ad.
Ha meg tudom tenni, hogy a szeretőm kicserélhető, akkor megvédem magam attól, hogy valaha is gyászolnom vagy siratnom kelljen valakit. ... Az ilyesféle perverzió nem betegség.
Nagyon nehéz megtudni az igazságot arról, hogy mi van a férfiak és a nők között, mert mindenki hazudik.
Nagyon sokakat a félelem vezérel, a félelem mondja meg nekik, hogy merre menjenek.
Évekbe telik, amíg az ember rájön, hogy tulajdonképpen mi a vágya, évekbe telik, amíg kibogozza az igazságot az elvárások, a programok, az utánzások tömegei közül.
szeretlek ... hogy én valóban szeretlek-e vagy sem, azt csak te tudod, én nem. Tehát ha te azt mondod, hogy amióta engem megismertél, attól a ponttól fogva jobb, érdekesebb és gazdagabb lett az életed, mint addig volt; hogy könnyebb az életed, mint volt azelőtt, mielőtt engem megismertél - akkor tényleg szeretlek. Ezt csak te tudhatod, és ezt el is kell hinnem neked. Ha valóban szeretlek, akkor úgy kell szeretnem téged, ahogy te akarod, nem pedig úgy, ahogy én akarom. Mert ha úgy szeretlek, ahogyan én akarlak szeretni, akkor lehet, hogy az neked teher. .. Ha te azt mondod, hogy szabadabb vagy, könnyebb elhatározásokat hoznod, és könnyebb megszerezned, amit akarsz, mint azelőtt, mielőtt megismertelek, akkor szeretlek, és a te szabadságodért harcolok. ... ha van szerelem és nincs szabadság, az nem szerelem.
Találok valakit, akivel úgy tudok együtt lenni, hogy még szabadabb leszek, mint amikor egyedül voltam. ... ha nem tudjátok elképzelni, hogy ez lehetséges, akkor soha nem is fogjátok tudni megvalósítani. Nem tudunk megvalósítani valamit, amit el sem tudunk képzelni.
Bizony nehéz kérdések ezek, mindegy is ki teszi föl őket, megválaszolni úgyis mindenki magának fogja.
Akinek a fenti sorok felkeltették az érdeklődését, itt megrendelheti, itt pedig beleolvashat a könyvbe.
