Egy újabb Showtime sorozat kerül terítékre, ugyanazzal az egyéni hangvétellel és humorral, bár kétségtelen, hogy sokkal lassabban indul be, mint a többi, de a székhezszegezős, jöjjön már a következő rész nem marad el, így türelem, lassan, de biztosan beindul a törénet és feléget maga mögött mindent :)
Mindenekelőtt dícséret a magyar címért, az eredeti (Weeds-Spangli) helyett ez egy frappáns és sokatmondó választás, ritka az ilyen, meg kell becsülni. Nancy-nek eddig minden évadban sikerült újat hoznia, javulnia, meglepetéseket okoznia. Immáron a 4. évad is véget ért a külvárosban, ahol senki sem az, akinek látszik, és a legkevésbé sem tökéletes. Minden családnak vannak sötét titkai, melyektől a nem is annyira jól záródó ajtó tartja csak távol a kíváncsi tekinteteket. A történeteket, az egyéni problémákat egy manapság igen kedvelt divat- és vitatémára, a marihuánára fűzték fel az alkotók. Nancy görbe tükröt tart elénk, azokat a kérdéseket feszegeti, amikről nem szívesen beszélünk, bár mindannyian tudjuk, hogy semmi értelme a hallgatásunknak, nem oldunk meg vele semmit. Ezek a „tabuk” a mindennapjaink részévé váltak, már nem csak a sajtó szól erről, rég nem csak beszélnek a gyerekek a fűről … rengeteg dolog van, ami abszurdnak tűnik, és mégis megtesszük. Nem érdemes úgy tenni, mintha nem léteznének ezek a problémák, mintha bűn lenne beszélni róluk, hiszen nagyon is érdekes témákról van szó. Szerencsére a történtekben mindenki fontos szerephez jut, nem „egyszereplős darab”: Botwin-ék, Hodes-ék, Doug Wilson, Conrad, Heylia, Lupita ... egy kellően abszurd alaptémára pakolt sok egyedi szereplő, jó pár poén, és az a meghatározhatatlan plusz, amitől elmondhatjuk, kész is a kultsorozat. Sok nevetés, kellemes kikapcsolódás, kell több egy fárasztó munkanap után?
Spanglit elő!
