HTML

Biorobot - Sosebánd videoklip

Crab

all of them what interests me

Címkék

Hozzászólások

Linkblog

HILLTOP Borhotel és Étterem

2009.04.05. 15:30 linanagy

Berobbant a nyár. Már jó pár éve szinte megszokhattuk, hogy bizonyos ruhadarabok a feledés homályába vesznek, mint tavaszi kiskabát, kardigán és társai, mivel egyik napról a másikra 25 fokos nyári melegek köszöntenek ránk, úgy, hogy a hólapát még a bejárati ajtó mellett figyel. Most sincs ez másként. Hívogat a természet, kedvünk támad kiülni a teraszra, egy baráti beszélgetésre, közben pár pohár bort meginni, s élvezni az ébredező természet zöld és fás illatait. Aki alkalmas terasznak híján van, vagy csak szívesebben mozdul ki otthonról, őszintén ajánlom a Hilltop Borhotelt és Éttermet. Ne várjatok tőlem elfogulatlan ítélkezést, a magasztos szavakra, a dicséretek özönére már most mindenki készüljön fel, fenséges helyet ajánlok, a főváros poros, zajos forgatagától mindösszesen 75 km-re, a tatai lankákon.

Délután volt, mire sikerült elindulnunk, illetve dűlőre jutni, hogy akkor merre is menjünk Neszmélybe. Mivel már igen éhesek voltunk, ezért az az igazságosnak tetsző döntés született, hogy odafelé a gyorsabb 10-es főúton jutunk le, tele gyomorral és élményekkel pedig a Duna ölelésében, a 11-es főúton élvezzük a lemenő nap utolsó simogató sugarait.

Mostanában egyre nehezebbnek érezzük örömmel mondani, büszkén gondolni magyarságunkra, de az ilyen helyek, mindig bizakodással töltenek el, új reményt adnak, lehet itthon is jót és jól csinálni. A vasutat átszelő kanyargós, rossz minőségű hegyi utacskát nehéz megtalálni, indulás előtt érdemes útvonaltervet készíteni, és kivételesen a végcél előtt egy navigációs kézi készülék bekapcsolása is javallott. Amint a fák árnyat adó hűvöséből kiérünk, ameddig a szem ellát csodálatos dűlők, pedáns sorba rendezett tőkék mindenütt. Szinte olyan, mintha az alagút végén egy másik országba érkeznénk, pedig itthon vagyunk. Nem a béna ország imázs kampányok, hanem ezek azok a pillanatok, amikor ha megállunk egy pillanatra, jó érzés körbenézni ezen a tájon, tudva, hogy ez is a mi földünk. Ezt az érzést, a teremtett értékeket osztja meg velünk 1991 óta Kamocsay Ákos főborász és csapata.

A szálloda és étterem vendégeinek fenntartott úszómedence és teniszpálya, az akár esküvők lebonyolítására is kiváló lehetőséget nyújtó rendezvénysátor, a présház, borpince és palackozó megtekintésével egybekötött kóstoló, a gyerkőcöknek kialakított játszótér, mind családias légkört, szíves vendéglátást mutat, egy olyan helyet, ami példaként szolgálhat mindenkinek: látjátok, így kell ezt csinálni.

Bár a szőlőlugas még nem nyújt zöldellő árnyékot, mégis a teraszon foglaltunk helyet, így Samu kutya nyugodtan pihenhetett a kis tavacska partján. Mivel öten voltunk, a pincérek azonnal készségesen összetoltak két asztalt és elrendezték a terítéket is. A kiszolgálás példás, olajozott, mégis, egyetlen pillanatra sem zavaró. Az étlap egyszerűen, de minden igényt kielégítően összeállított, gondoltak mindenkire: a vegetáriánusoknak ínycsiklandozó különlegességekkel kedveskednek, nem kell a szokásos rántott sajtra fanyalodniuk, a gyermekeket külön menüvel várják, az ő szájízük szerint elkészítve és méretezve az adagokat.

Közülünk többek tetszését is elnyerte a tárkonyos vadraguleves, melynek ízesítése finoman fűszeres, sok színhússal, forrón, ahogy ez az étel igazán ízletes. Mivel én már szinte hazajáró vagyok itt, ezért most az újborból készített borkrémleves lett a befutó és egyáltalán nem bántam meg. A gyümölcsleves egyébként is a kedvenceim közé tartozik, de ez a sűrű, aszalt szőlővel dúsított fahéjas finomság minden kanál elfogyasztásával megerősített abban, innentől ezt otthon is így kell csinálni. Mivel a társaság tagjai igen különbözőek, ezért szinte minden típusú ételből került az asztalra.

A halételek közül a harcsapaprikás kapros csuszával lett a befutó. Harmonikusság jellemezi az ételt, a kapor nem nyomja agyon a harcsa természetes ízét, s a halhús állaga is finom főtt, éppen csak átpárolt, kellemesen omlik a szájban, de nem esik szét.

A pikánsabb ízek kedvelőinek bátran ajánlhatjuk a „Farkas-Mézes” csirkemell-csíkokat, zöldségekkel és vadrizzsel. Itt is az összhang, az arányok pontossága a jellemző, a gyömbér éppen csak finoman átsejlik a fűszerezett zöldségekből, pedig ez egy nagyon kényes része az étteremkínálatnak, akár csak a rizs, mely itt pergős állagú, tökéletes kiegészítője az erőteljesebben ízesített húsnak és zöldeknek.

A roston sült csirke salátaágyon az utóbbi időkben igazi fogyókúrás favorittá nőtte ki magát, ezért aztán unalomig ismert, gondoljuk, s mekkorát tévedünk. A saláta roppanós, szinte nincs két egyforma falat annyira sokszínű. A csirke egy halom füstölt sajttal borítva már nem is olyan „lightos” de őszintén, érdekel ez valakit ilyenkor?

A sertésszűznél nagy elégedettséggel tölt el, hogy semmit nem kérdez a pincér, csak feljegyzi a rendelést, majd kihozza a kívül szépen sült, egyébként rózsaszín, a közepén enyhén vörösesebb, de nem véres korongokat, a sütéskor zsírjuktól megszabadult baconba tekergetve. A póréhagymamártás nekem újdonság volt, átvehetné pár étterem, igazán klasszikus ízkombinációnak bizonyult.

Az én választásom a friss spenóttal és prémium minőségű sokával töltött pulykamellre esett. Mindannyian ettünk már ebből a száraz húsú szárnyasból jól ízesített fogást, mely mégsem nyerte el tetszésünket, mivel a szakács a maradék víztartalmától is megszabadítva teljesen kiszárította. Egyszerű, ám egyszerűen elrontható fogás ez. Szerencsére itt ez is tökéletes. A sajtmártással kiegészítve minden falat önmagában is megállja a helyét, a kis burgonyagolyócskák (igen, igazi krumpliból készült!) szinte nem is hiányoznának hozzá.

Minden étel tálalása egyszerű, visszafogott, de szemet gyönyörködtető látvány.

Az ételek kísérőjének egy újbort választottam (ebből készült a levesem is) a 2008-as Irsai Olivért. Ez a tipikus magyar szőlőfajtából készült bor igazi üdítőital, egyik alappillére a Hilltop által képviselt marketingstratégiának, mely szerint könnyű, gyümölcsös, úgynevezett szoktató borokat nyomatnak a gyümölcsleves és energiaitalos üdítőuniverzumból érkező fiataloknak. Valljuk meg, sikeresek. Az Irsai muskotályos, enyhén Traminire emlékeztető illatával, a reduktív eljárásnak köszönhető gyümölcsösségével újabb csodálót szerzett magának ezen a délutánon, így gondoskodván a fogyasztó-utánpótlásnevelésről. Rebeghetnének egy hálaimát Villánytól Egerig a borászok, hiszen lassan de biztosan vezet az út a könnyű gyümölcsösségtől a húzós tanninokig.

Unalomig ismételhetném, hogy tessék, egy újabb hazafias cselekedet (magyar szőlőfajta, borra szoktatás …) de minek, hiszen ez egy gondolkodás része, egy globális nyelv, amit talán itthon is egyre többen megtanulunk és végre Európában újra itthon otthon leszünk. Most éppen a Dunára néző, meleg lösztalajú ültetvények ölelésében, ahol a nyár hosszú és kellemesen meleg, de nem szélsőségesen forró és mindig szívesen látnak mindannyiunkat.

Szólj hozzá!

Címkék: gasztro bor

A bejegyzés trackback címe:

https://crab.blog.hu/api/trackback/id/tr671049636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.